Egy német wc-rajongó intenzív mellbimbó kínzást él át csipeszekkel és viaszokkal, miközben teljesíti WC-feladatait. Ez a szadomazochista jelenet az élvezet és a fájdalom határait feszegeti, a mellbimbos játékra és a pisilésre összpontosítva.
Ebben a dögös jelenetben egy német WC-rabszolga állja a kitartás végső próbáját. Az úrnő, az Angepisst művészeti forma híve, készen áll arra, hogy a határokig feszegesse cukorbabáját. Úgy kezdi, hogy érzékeny mellbimbóival játszik, ügyes kezeivel ugratja és csábítja. De ez csak az előétel. A főfogás egy mellbimbo-szorítás formájában érkezik, amit mohón alkalmaz, testén átjáró öröm-fájdalom izgalmát küldve. Folytatódik a bimbókínzás játéka, az úrnő fokozva az érzékeny csúcsokon a nyomást. A rabszolga lépésben viszi végig az egészet, az egyetlen felszabadulása meleg sugár formájában érkezik a várakozó toalcába. A csúcspont akkor jön, amikor az úrnő úgy dönt, hogy a mellbimbójátékot teljesen új szintre emeli. Egy korsó viaszért nyúl, szemei csillognak a várakozástól. Forró viaszt kezd csorgatni a mell bimbóira, a fájdalom fokozódik, ahogy a viasz lehűl. A rabszolga mindezt elviseli, egyetlen jutalma az úrnője suttogott dicsérete.