Egy forró zuhany után elkaptam az exemet a hálószobában. Egy évtizedes hosszú távú kapcsolat, még volt kémiánk. Gyorsan levetkőztünk gátlásokról, átadva magunkat a szenvedélyes, intenzív arcra dugásnak.
Ültem itt, próbáltam kitalálni valamit, amiről írhatnék, de az agyam egyre vissza-vissza kalandozik az utolsó alkalomra, amikor a volt párommal voltam. Gyors és mocskos szituáció volt, de rohadtul meleg. Teljesen meztelenek voltunk mindketten, testünk szenvedélyes ölelésbe fonódott. Érezhető volt kapcsolatunk intenzitása, ahogy felfedeztük egymás testének minden centiméterét. Kezei szabadon kalandoztak a bőrömön, nyomon követve minden görbét és körvonalat, miközben én természetben viszonoztam. Tagadhatatlan volt a forróság közöttünk, ahogy engedtünk elsődleges késztetéseinknek, elvesztünk a pillanatban. Nyögéseink hangja visszhangzott át a szobán, a gyönyör szimfóniája, ami csak fokozta vágyunkat. Gyors és veszett baszás volt, de egybenső is volt az a legjobb, hogy valaha is meg volt az emlékem a forrongásról. Az éjszakai nyers találkozásunk, a forró találkozásunk nyers emléke, a szenvedély kioltatlan találkozása.